Egyik nap elment a p�ks�gbe egy ember. A vir�g�rus b�d�ja mellett haladt el, mint mindig. Most is megn�zte a k�n�latot, mint mindig. Egyszerre megakadt a tekintete. Egy csodasz�p fekete r�zsa volt, amilyet m�g sohasem l�tott. Azonnal kiment a fej�bol a p�ks�g: megvette a r�zs�t. Otthon a konyhaasztalra tette egy gy�ny�ru v�z�ba. Az eg�sz csal�dja �lm�lkodott: a r�zsa szinte megbabon�zta oket. Azt�n este lefek�dtek aludni. Suru, s�t�t felhok takart�k el az eget, s�v�tett a sz�l. A paraszt felriadt �lm�b�l. K�l�n�s zajokat hallott. Elhessegetett a fej�bol minden rossz gondolatot. Hisz csak a sz�l r�zza az �gakat. Reggel bement a legkisebb l�nya szob�j�ba. S a kisl�nynak �t volt v�gva a torka. Sz�p, szomor� temet�st rendeztek a l�nynak. S a gy�sz kifejez�sek�nt a f�ldmuves egy sz�l fekete r�zs�t vett az idos n�nitol, a vir�gosb�d�ban. Otthon egy fekete anroszra helyezte, az abroszt a konyhaasztalra tette. Este lefek�dtek aludni. Sz�p, csendes este volt. A paraszt �jjel megint furcsa neszelket hallott. Reggel bement a nagyobbik l�nya szob�j�ba. A l�nynak el volt metszve a torka. Sz�p, szomor� temet�s. A gy�szt egy �jfekete r�zsa fejezte ki a konyhaasztalon. Mikor a gazda reggel felkelt, holtan tal�lta a feles�g�t maga mellett. Temet�s. Este egy fekete r�zs�t tett a gy�sz jelk�pek�nt az �jjeliszekr�nyre. �s egy k�st a p�rn�ja al�. Tiszta volt az �g, a telihold f�nye bes�t�tt az ablakon. A neszekre a paraszt kinyitotta a szem�t. Egy k�z ny�lt ki a r�zs�b�l. A k�zben egy tor m�retu t�vis. Az ember nem t�tov�zott: egy mozdulattal lev�gta a kezet. Velotr�z� sikoly t�lt�tte be a kis szob�t. S�ket cs�nd maradt ut�na. Reggel az ember a p�ks�g fel� tartott. A vir�gosb�d� mellett haladt el, mint mindig. A vir�g�rusnak hi�nyzott az egyik keze.